Kedves Ági! Régóta készülök leírni az én Avivás történetemet, és szeretném megosztani másokkal is, mert úgy gondolom ezt a tornát tényleg minden nőnek ismernie kellene. Szóval az egész talán ott kezdődik, hogy már kamasz koromban sem volt rendszeres a menstruációm, és akkor „megoldásként”, orvosi vizsgálat után, fogamzásgátlót kezdtem szedni. (hosszú évekig..) Panaszom így nem volt…aztán férjhez mentem, és eldöntöttünk a férjemmel babát szeretnénk. A gyógyszer elhagyása után egy fél évig rendszeresnek mondható ciklusom volt, majd elmaradt…,aminek persze először örültem, de sajnos kiderült, nem az az oka, hogy jön a baba…. Aztán jött mindenféle vizsgálat, vérvétel, több orvosnál is jártam…stb, stb…nem igazán tudták megmondani, mi lehet a probléma, felmerült ugyan a pcos gyanúja, de egyik orvos sem mondta, ki egyértelműen….mindenféle gyógyszereket szedtem, aminek az eredménye az lett csak, hogy viszonylag normalizálódott a ciklusom, de a baba nem akart jönni…. Mivel nem vagyok mindenféle gyógyszerek híve, és igazából jó tapasztalataim sincsenek róluk, próbáltam másféle megoldást találni a problémára…így találtam rá az Avivára, és Rád az interneten keresztül. 2012. október 13-án Győrben vettem részt a tanfolyamon, ami nagyon pozitív élmény volt számomra, és nagyon megerősített abban, hogy jó úton indultam el, amikor jelentkeztem.  A tanfolyam után itthon végeztem a tornát heti egyszer, és már az elejétől fogva éreztem, hogy teljesen másképp alakul a ciklusom… Egyébként pedig, ami a lényeg:  annyira jól működött a dolog, hogy a tanfolyam időpontja egybeesett éppen a menzeszemmel….az utolsóval :D, ugyanis a következő hónapban már egy pozitív tesztet tartottam a kezemben, és sírtam a boldogságtól..  🙂 Jelenleg 32 hetes nagyon boldog kismama vagyok, és a férjemmel együtt nagyon várjuk kisfiunk érkezését. 🙂 KÖSZÖNÖM Ági, hogy általad megismerhettem és megtanulhattam az Avivát,  azóta is ajánlom minden hölgy ismerősömnek, és igazából mindenkinek, ha van problémája, ha nincs…és a Te szavaidat idézem nekik, hogy: „Nem hinni kell benne, hanem csinálni, és tapasztalni a változást…”