„ A természet körforgásában nem létezik sem győzelem, sem vereség. Csak a mozgás létezik.” / Paulo Coelho /
Ágival való első találkozásom meghatározó volt a további életemben, azóta is járok. Előtte is mozogtam én eleget (úszás, biciklizés, túrázás), de ma már tudom még sem volt elég. Előbb Fit-ball–ra jártam, majd kipróbáltam a Pilatest, aztán az Avivát, a gerincjógát. Ma a kedvenceim, hetente kétszer járok tornázni. A kis unokám is járt, míg édesanyja pocakjában volt, ő Aviva–baba. Ha most kérdezik tőlem, mim fáj, legnagyobb örömömre azt tudom válaszolni, szinte semmim, legfeljebb, ha kihagyok pár napot, és nem megyek a Stúdióba, akkor fáj, de ez nem fizikai fájdalom.
Az egyik fájdalmam a fejfájás volt. Volt olyan időszak, amikor az egyik legerősebb fájdalomcsillapítóból hetente elfogyott egy dobozzal, és még mellette a kúp, vagy épp ügyelet és injekció is kellett.
A másik fájdalmam, a nyakamban volt, amin masszírozással, kenőcsökkel, gyógyszerekkel próbáltak segíteni, illetve az a gyógytornász, akit említettem, nyaktornával.
A harmadik problémám a testsúlyom volt, erre rengeteg injekciót kaptam. Azt mondta egyszer az orvos, hogy befektet a kórházba, ha nem javul, javult, pár kilóval több lettem, de az később hamar lement. Most nem fogyok vissza, tudom tartani a súlyom, és ami fontos egy számmal nagyobb lett a méretem.
A negyedik problémám a csontritkulás volt. Igen volt, mert a legutóbbi eredmény alapján nincs csontritkulásom, annak ellenére, hogy azt mondják a csontritkulás nem gyógyítható. A legelső vizsgálaton azt mondták, ilyen állapotban össze kéne hogy essek, de legalábbis a testmagasságomnak kevesebbnek kéne lennie, mint volt. Ma is ugyanakkora magas vagyok, mint a csontritkulás első vizsgálata előtt. Amikor meglett az első eredmény, kaptam gyógyszereket, becsületesen szedtem, majd mellékhatások lettek. Így aztán inkább kitartóan jártam tornázni. Aztán az eredményeim jók lettek, tornázok Áginál, és darált mákot mézzel összekeverek, ebből naponta egy kanállal elfogyasztok, hozzá egy kanál mákolajat. Időnként, amikor süteményt sütök a tojás leütése után a belső hártyát kiszedem, megszárítom és összetörve joghurtba keverve megeszem. Az étkezésembe többször beiktattam a halat, mint eddig, szívesen használok különféle olajokat (szőlőmag, barackmag, kender, tökmag, oliva, repce, napraforgó) és szőlőmag őrleményt.
A következő problémám, az ötödik, a változókorral járó hőhullámok, és egyebek. Ezekre is gyógyszereket írtak. Majd elkezdtem Avivázni. Ági legelső Aviva óráján páran voltunk, ma már sokan járunk. Nagyon meghatározó volt az első találkozás, mert ezután, és azóta sincs hőhullámom, és más bajom.
A hatodik problémám a vérnyomás ingadozás volt. Arra is gyógyszert írtak fel, előbb egyet, az nem hatott, majd még kettőt. Ma már egyet sem szedek. Tornázok és Teázok. Elkezdtem Gyuri bácsi a bükki füvesember ajánlása alapján teázni, a naptárában bele van írva, melyik nap melyik teát igyam, és én azt iszom.
Nem voltam beteg nem tudom mióta.
Egyszer azt írtam Áginak: „minden út jó út, ami elvezet valahová” Most magamnak is ezt írom ide, és hozzáteszem ez az út elvezetett a fájdalmak megszűnéséhez. A legjobb azonban, hogy ezen az úton nem vagyok egyedül, velem van Ági, és azok, akik a Stúdióba járnak. Meggyógyultam. Ági gyógyszere jó szó, szép beszéd, meleg tekintet, hozzáértés. Mesterség ez. A MESTERSÉG az szakma + egyediség, az egyediség kompetencia, elkötelezettség és felelősség. Természetesen én is kellek hozzá, ha nem járnék ilyen kitartóan, azt hiszem visszaestem volna.
Ma már tudom, hogy hittem benne, hittem a mozgásban, és hittem Áginak. „ Semmi sem fontos az emberi lélek betegségeinek kezelésénél, egyedül csak az, hogy a beteg higgyen. (…) És főként: higgyen a saját gyógyulásában. Abban, hogy célja és föladata van még az életben, amit el kell végeznie. Aki mindezt nyújtani tudja a betegnek, az gyógyít. ”
/ Wass Albert /
Ági mindezt tudja nyújtani, így gyógyít. „ Célom és föladatom ” pedig van bőven. Az egyik, hogy az unokámhoz le tudjak kuporodni, és ami fontos fel is tudjak állni. Most már biztos, hogy ez is menni fog. Nagyapám mondta egyszer: „gerinced legyen egyenes”, ő ezt arra értette, hogy tisztességes, becsületes legyek. Nos, az én gerincem mindenhogyan egyenes, tisztességes, becsületes vagyok, magammal is, úgy hogy törődök a csontjaimmal, a szívemmel, az izmaimmal…
Mosonmagyaróvár, 2014. február 2. Takaró Lajosné Marika