„Mi leszel, ha nagy leszel??? : Felnőtt!!! hangzik a válasz Saint-Exupéry regényhősétől, a Kishercegétől…

Valahogy én is így voltam ezzel, annak ellenére, hogy gyermekkoromban pontosan tudtam, tanárnő szeretnék lenni. Gyerekeket tanítani! Mégis a pályaválasztáskor tanácstalanul álltam a kérdés előtt. Múltak az évek, az iskola befejezte után a dolgos hétköznapok vették kezdetüket, de az állandóan magamnak feltett kérdésre, „ Mi leszel, ha nagy leszel?” nem volt válaszom.

2010- ben új fordulatot vett az életem. Megszületett a kisfiam, aki a legcsodálatosabb dolog az életemben. Mindennapjaimat kitölti a vele való foglalkozás, a mit – hogyan latolgatása, hogy a lehető legjobbat tudjam nyújtani számára. Könyvekre, szaklapokra hagyatkozva kerestem, keresem annak a módját, milyen módon tudom felkészíteni az életre, hogy a világban a legnagyobb hatékonysággal tudjon helytállni, merthogy a gyermeknevelés erről szól. Sajnos, egyre inkább nehezebb ezt a szülői feladatot teljesíteni. Az állandóan változó világ kiszámíthatatlanságot és bizonytalanságot eredményez. Ez ránk, szülőkre hatványozottan igaz. Mi nem csak magunkért, gyermekeinkért is felelőséggel tartozunk. Ezt a negatív érzetet sajnos már az anyatejjel együtt adjuk csemetéinknek. Nem hagyott nyugodni a gondolat, én ezt nem szeretném, kell valami megoldásnak lenni!!! Hosszas töprengés után rátaláltam a megoldásra, nincs új a nap alatt, egy évezredes dolog, amit elfelejtettünk.

De mielőtt lerántom a leplet, néhány sor erejéig elkalandoznék, mi vagy inkább ki volt még segítségemre.

Történetem kezdete ahhoz a bizonyos első találkozáshoz vezethető vissza, amikor is az őszi napsütésben, a lépcső tetején állva először pillantottam meg őt. Őt, akinek sok mindent, egyáltalán nem túlozva szinte MINDENT köszönhetek. Ő volt az, aki segített felkészülni a szülésre testileg, lelkileg. Sportjaival testileg, személyével, tanácsaival, életszemléletével lelkileg erősített.
Ő, aki, lelki-hullámvasútjaimon helyet foglalt mellettem és fogta a kezem, mert, hogy áldott állapotom miatt kerestem fel őt. Egyetlen egy dologban voltam százszázalékosan biztos, mozogni akartam. Továbbá ösztönözni fogom gyermekemet, hogy rendszeresen sportoljon. Én már az anyaméhben elkezdtem ezt, mutatva a magam példáját!
Ágival való kapcsolatom napról napra mélyült, egyre közelebb kerültünk egymáshoz.
Barátságunk új dimenzió kapuját nyitotta meg!!
A szülést követő 6. héttől rendszeres testmozgásba kezdem. Karomon bébi-hordozóval, két szoptatás között rohantam Ágihoz tornázni. Jó volt a testemnek, de még jobb a lelkemnek!! Bármilyen akadályt könnyedén tudtam venni, rendben voltam mentálisan!!
Egyik beszélgetésünk zárszójaként, Ági megemlítette, jógát fog tanulni. Nem igazán értettem miért van rá szüksége, hiszen repertoárja széles, mindenki számára tud alakformáló órát tartani. De ma már tudom, amit akkor nem. A jógával teljes a paletta. A pilates, a fitball és az aviva a testet formálja, a jóga a lelket simogatja. Test a lélekkel karöltve halad az Egész, a teljesség felé.
Ekkor jött az ötlet, ha a jóga mentálisan helyre tesz, harmonizál, akkor megoldás lehet arra, hogy a hétköznapokkal megbirkózzunk, tudjuk hol a helyünk és merre tartunk. Úgy egyáltalán, hogy jól legyünk. És ha mi jól vagyunk, akkor a gyermekeink is! Tovább fokozva a dolgot, kell lennie speciálisan összeállított jóga gyakorlatsornak, ami a gyereknek segít.
IGEN!!! VAN!!! ez a gyerek jóga 🙂
Minden szülő elsődleges célja, hogy segítse gyermeke fejlődését és mi mással lehetne leginkább, mint testmozgással, az életkorra jellemző fejlődési szakaszok támogatásával.
A jógával tudatosságot, mozgáskoordinációt és tartásjavítást, helyes légzést, koncentrációt és relaxációt lehet elsajátítani.
Megfogott és magával ragadott az elképzelés, hogy a módszer elsajátításával útmutatást adhatok, nem beszélve elveimről, amit saját magammal szemben támasztottam a gyermek nevelés terén.
Hát innen indul az én történetem és kerül válasz a „ Mi leszel, ha nagy leszel?” kérdésre:
Gyerek jóga oktató!!!!! 
A jóga „ mint út, az önmegvalósítás felé” mérföldköveinél néhány gondolatos beszámolót fogok megosztani, hogy minél többeket inspiráljak erre a csodálatos utazásra.
Zárszóként, a gyerek jógához a gerinc jógán át vezet az út. Hogy miért?? Mert a gerinc jógánál kellő hangsúlyt kap az anatómia és a gerinc prevenciója, szemben a gyerek jógával ahol a hangsúly a gyermeki lélek megközelítésén van.
Akkor induljon az utazás, öveket bekapcsolni.