2015. április 23. Túl a 8. Aviva-órán Nyolc Aviva órán vagyok túl, az eddigi eredményeim pedig igencsak kecsegtetőek.

Nemrég múlt el a havi menstruációm, ami pontosan 28 napra jött meg. A vérzésem csupán két napig tartott, volt még ugyan egy kis görcsölésem, de a korábbiakhoz képest jelentős javulást tapasztalok ezen a téren is.

A menzeszem első napján telefonáltam a Kaáliba, hogy időpontot egyeztessek vérvételre, FSH- LH- és ösztrogénmérésre. Ha ezek az értékek az elfogadható tartományban lesznek, egy ultrahangos vizsgálatra is sor kerülhet.

A Kaáliban az időpont egyeztetés során kedves és segítőkész volt a munkatárs, bár mint ahogy azt már egy korábbi bejegyzésemben írtam a TB támogatott lombikok elfogytak, így egy alapítványi támogatással is 150.000 Ft-ot kell fizetnünk, ha megfelelőek lesznek az eredményeim a továbblépéshez.

Vérvétel a Kaáliban

Pénteken korán keltünk, és izgatottan indultunk Győrbe, a Kaáli Intézetbe. A reggeli csúcsforgalommal nem számolva 7:55-re „estem be” a vérvételre, ahol így én voltam az utolsó páciens, de szerencsére nem késtem el. Az ultrahangra 10 órára kaptam időpontot, de arra nem volt szükség. Mind az FSH, min pedig az LH szintem csökkent, de a stimuláláshoz elfogadható határértéket még így is túllépik, ezért az orvosom tanácsára nem kezdünk stimulálásba, hanem spontán ciklusban monitorizáljuk a peteérést, és ha minden összejön, akkor megcsináljuk a lombikot. Tehát innentől kezdve visszaszámlálás, 2+12 nap, és minden eldől.

Count down indul

Úgy várom a 14 nap leteltét, mint korábban a vizsgáim napját: szeretnék már ott lenni, ugyanakkor kicsit tartok a megmérettetéstől. Mindent megteszek, hogy sikerüljön, és nagyon bízom benne, hogy sikerül a szervezetemnek legalább egyetlen megfelelő petesejtet megérlelnie. Egy mondatot hadd ejtsek a férjemről is, akire szintén nagy teher nehezedik ezzel, hiszen amikor ott lesz az alkalom neki is teljesítenie kell, addig pedig nagyon vigyáznia kell önmagára.

Élménybeszámoló Áginak

Amikor hazaértünk, és találkoztam Ágival, izgatottan osztottam meg vele a nap történéseit. Beszámoltam neki róla, hogy az FSH-t 21,19-ről 17,04-re sikerült „leaviváznom”, az LH-t 10,09-ről 7,41-re, míg az ösztrogén szintemet 27,26-ról 37, 9-re emelte a torna. Az eredményeim ugyan még mindig nem kiválóak, de a számok is mutatják az előrelépést, és öröm az ürömben, hogy a magas FSH miatt megúsztam egy újabb adag hormoninjekcióval járó stimulációt. Így ugyan a kisebb valószínűséggel eredményes, de a lehetőségekhez képest legtermészetesebb módszerrel próbálunk teherbe esni.

Ági is gratulált nekem, és kifejezetten jó eredménynek tartja, hogy ilyen rövid időn belül ennyit változtak az eredményeim. Mindketten nagyon bizakodóak vagyunk, engem pedig az is megerősít, hogy nemcsak a barátok és a család van mellettem, hanem a Sziluettes kis csapat is. 🙂

Csinálni! Csinálni! Csinálni!

Száz szónak is egy a vége, egy hónap avivázás hatására beindult a petefészkem, saját magam tudom stimulálni a vérellátással. Hát nem csodálatos dolog ez? Egy olyan földhözragadt embernek, mint én nehéz lenne elhinnie, ha nem önmagán tapasztalná a módszer sikerességét. Nap, mint nap rácsodálkozom a testünk tökéletességére, hogy milyen okos, és mennyire „hálás” tud lenni a természetes segítségért. Izgatott vagyok és vidám, hatalmas tettvágy van bennem. Avivázni, csinálni kell, mert akár sorsfordító is lehet az elkövetkezendő két hét.

Április 30-án megyek vissza a Kaáliba újabb vérvételre és ultrahangra, elkezdjük a monitorozást. Arról is be fogok nektek számolni!

Legyen szép napotok! Bea