– avagy ha már a szervező is élvezte, akkor tuti lehetett!
Ahogy vége az előzőnek, kezdjük a következőt szervezni! Egyre nehezebb a dolgunk, hiszen évről-évre magasabbra kerül a léc!
Az idei Nőnek lenni jó! táborban annyira jól éreztem magam, mintha én is vendége lettem volna a rendezvénynek, nem a szervezője! Csordultig lettem élménnyel, nehéz is lesz úgy megfogalmazni, hogy Te, kedves Olvasó, a szöveg terjedelme miatt ne lapozz tovább!
Az önismeret egy csodálatos utazás. Fontos tudnom, hogy ki vagyok ahhoz, hogy megértsem magamat, hogy miért teszek úgy dolgokat, ahogy, miért tudok örülni és miért érzek fájdalmat azért, amik miatt mások rezzenéstelen arccal tovább lépnek, és hogy mit kell tennem azért, hogy megelégedett és boldog lehessek!
Sokat haladtam ebben a 4 napban ezen az önismereti úton! Izgalmas felfedezéseket tettem, mintha a sok apró puzzle darabból összeállt volna egy kép magamról! A csodálatos az volt, hogy mindezt több szempontól tehettem, az előadók, az önismereti technikák különbözőek voltak, az eredmény mégis ugyanaz, a segítésre születtem!
Rácz Éva tibeti hangterápiája és Horváthné Bóta Margit transzlégzése közben mérhetetlen hálát éreztem, hogy a helyemen vagyok, azt tehetem, amit szeretek, és hogy mindebben a családom is mellettem áll!
Takaró Lajosné Marika „Ki vagyok?” foglalkozásán olyan fotót kellett választanunk szenvedélybetegek által készített képek közül, ami rólunk szól. Döbbenetes volt, ahogy gondolkodás nélkül kiszúrtam önmagamat, a segítőt!
L. Stipkovits Erika párkapcsolati szempontból segített tovább haladnom az önismeret útján. Meditációban pipacsként láthattam magamat, a férjemet pedig búzavirágként egy hatalmas búzamezőben. Mindkét virág a búzamezőt teszi széppé, ez is egy tipikus segítő ember képe. Igaz, a tábor ideje alatt picit távol álltunk egymástól, köztünk volt néhány kalász, de hamarosan megyünk nyaralani, addigra megtörténik az aratás!
Az önismereti utazásom tábori végállomása Lovas Szabolcs hipnotizőr által vezetett reinkarnációs élménye volt. Hipnózisban Krisztusi korban láttam magamat, amint leprásokat gyógyítok!
Kiss József Zsolt asztrológus előadásában kiemelte, mennyire fontos, hogy megtudjuk, kik vagyunk, mert az önismereti úton előre haladva egyre magabiztosabbak, egyre tudatosabbak lehetünk. Sokat haladtam ebben a 4 napban saját magam megismerésében.
Dr. Vajda Katalin a manapság gyakori evészavarok témakörében adott kapaszkodót, hogyan ismerjük fel magunkon vagy környezetünk tagjain ezeket a betegségeket.
Egy „coming out” szívszorító pillanatait is átélhettük, köszönjük a bizalmat!
Hogy miben segített az önismeretemben ez az élmény? Egyrészt, hogy értékeljem,hogy nem küzdök evészvarral, másrészt, hogy egy sok éve bulimiásnak diagnosztizált lányt a barátnőmnek tudhatok, és hogy mellette állhatok akkor is, ha bajban van!
Foki Izabella csokibemutatója, Sterczer Hilda hegymászó előadása, Soós Katalin stílustanácsadása és a vízitúra is az „énélmény” szerves része volt. Minden percét élveztem! A reggeli közös jóga, a különböző sportok pedig megerősítettek abban, hogy a Sziluett család tagjának lenni jó!
Köszönöm a segítőimnek, Gál Renátának, Németh Henriettának, Pölös Zsófinak és Goda Barbarának, hogy hozzájárultak a tábor magas színvonalához!
Köszönöm a táborlakóknak, hogy bizalmat szavaztak, sőt, már az első nap végére a következő évi táborra lefoglalták a helyüket!
Sajnos az idei tábori étkezéssel kapcsolatban vegyesek az érzéseim, de sokat tanultam belőle! Jövőre igyekszem a „jó” minősítést itt is „kiváló”-ra korrigálni!
Minden tábor úgy végződik, hogy ezt már biztosan nem lehet felül múlni! Az idei után is ezt éreztük. Születtek új barátságok, a régiek elmélyültek, jó a stúdió falain kívül is együtt lenni! És igen! Ebben a táborban is sírtunk, de annál többet nevettünk is! Ez is hozzátartozik az önismerethez!
„Ez jó mulatság, férfi munka volt!”
Vörösmarty Mihály
Nőnek lenni jó!