Kedves Avivások! Drága Ági!
17 napos kisfiunk éppen elaludt, ezért gyorsan írok nektek pár sort.
A mi történetünket. Tündérmesénket.
39 éves vagyok, egészséges. Tavaly nyáron , 7 év ismerkedés, csiszolódás után hozzámentem életem szerelméhez, akit előtte elég hosszan keresgéltem. 
Pozitív gondolkodású nő vagyok, aki világ életében sokat sportolt, mindig igyekezett egészséges és finom ételeket enni. Jó alapjaim voltak, mégis féltem, tudok-e majd kisbabát szülni közel negyven évesen. Szerettem volna mindent megtenni ennek érdekében, ezért kerestem fel Ágit, akit korábban egy közös TV-interjúban ismertem meg, amikor az AVIVA-ról kérdezhettem. Már akkor nagyon izgalmasnak és vonzónak tartottam a módszer kínálta gondolkodásmódot, tetszett a mozgásforma természetközelisége, a filozófia pozitív mivolta. Ha nagyon szeretném, megvalósíthatom a nagy álmot, ezt üzente nekem, amit hallottam. Erre a biztató gondolatra erősített rá Ági őszi tanfolyama is, melyet Mosonmagyaróváron végeztem el, és a mester kisugárzása újabb lendületet adott babaváró terveinknek. A tanfolyamot követően Karácsony Angélánál, a Győri Nemzeti Színház próbatermében kezdtem el a gyakorlatsor ismétlését és heti egy vagy két alkalommal itthon is megcsináltam. 3 hónap elteltével összefutottunk a folyosón Angélával és kissé számon kérően megkérdezte, miért hagytam ki a legutolsó alkalmat… Én csak mosolyogtam válaszként. December 27-én édes hírt közölt velünk a teszt <3 A kisfiúnkat szeptember 2-ra ígérték az orvosok, és mivel rendkívül udvarias és pontos fiatalember, aznap -mindenki nagy csodálkozására- meg is érkezett hozzánk. 
Azóta is hálásak vagyunk mindenkinek, aki hozzájárult életünk bearanyozódásához, így köszönünk szépen mindent Áginak és az AVIVA-módszernek!