Igaz soha nem kerestem de az  áramló és minket körülvevő energiában hittem.  Gondolom az ide-oda cikázó gondolataim miatt nem éreztem eddig. Ági a jóga utáni meditáció során egy nagyon tetszetős tavaszi erdőbe invitált meg minket, ahol hallgattuk a madárcsicsergést, figyeltük a fák között átszűrődő napfényt.  Amikor egy általam kedvesnek ítélt fát öleltem át, a szívem úgy kitárulkozott, hogy úgy éreztem szétfeszíti a mellkasomat. Határozottan bizsergés járta át az egész testemet. Nagyon jóleső, ugyanakkor furcsa érzés volt. Nagyon Köszönöm Ági!