Régen nőnek lenni egészen biztosan mást jelentett, mint napjainkban. Akkoriban egy lánynak esze ágában sem volt azonosulni a fiúkkal, büszke volt, hogy lánynak született! A feladata a család összetartása, az otthon megteremtése, a gyermeknevelés volt. Az anyagi javak előteremtése ekkoriban a férfiak dolga volt.
A természeti népek nőtagjai még most is elvonulnak menstruációjuk idején, termékenységi táncot járnak, és a női energiáikat megsokszorozva térnek vissza a férfiak, a családjuk körébe. A természet által kialakított ciklust tiszteletben tartva megengedik maguknak ezt a „luxus”-t, mert tudják, hogy csak így fog harmóniában működni a testük, így maradnak egészséges nők. Ezek az elvonulások segítik a nők egymás iránti tiszteletének és szeretetének kialakulását is.
A mai civilizált világban felborult ez a rend, sok hölgy vállal olyan férfiszerepet, amely felemészti az energiája nagy részét. Az emancipáció egyik következményeként a nők is szenvednek a korábban férfibetegségként ismert menedzserbetegségben. A médiából ömlik az eltorzult női testideál, amelyen a lágy, nőies vonalak helyett durva férfias izomtömegeket látnak a fiatalok. A női minőség eltűnőben van. A nők elférfiasodnak, a férfiak nőiesebbek manapság, aminek a hátterében környezeti ártalmak is állnak, például hormontartalmú készítmények jelenléte az ivóvízben.
A nők túlterheltek, hiszen helyt kell állniuk a munkahelyükön, a gyermeknevelésben, a család összetartásában, a háztartásban, és mindemellett még jó nőnek is kell lenniük!
A menstruációt is gyakran teherként szenvedik el, pedig ezáltal kellene megélniük a nőiségüket!
Ma már köztudott tény, hogy a betegségek mögött gyakran lelki tényezők húzódnak meg. Nagyon sok nőgyógyászati probléma – menstruációs zavar, meddőség, ciszta, mióma, vetélés – oka a stressz, a feldolgozatlan lelki problémák, a negatív szemléletmód.
A férfi-női szerepek egyensúlyát visszaállítani pedig csak testileg és lelkileg egészséges emberek tudják!
Gyakran tapasztalom, hogy a nők saját magukat helyezik háttérbe azért, hogy megfeleljenek mások elvárásainak. Először a család, a gyerekek, a munka, a háztartás az, amire összpontosítanak, így magukra már nem, vagy csak alig jut idejük, energiájuk. Pedig a saját testi-lelki egészségével is foglalkozó nő egyáltalán nem önző, hanem sokkal inkább felelősségteljes, tudatos. Tisztában van ugyanis azzal, hogy csak akkor tud adni, ha saját maga rendben van.
Ennek egyik módja – nem szégyen tanulni a természeti népektől – az elvonulás, a tisztulás, a testi-lelki megújulás. Hiú ábránd volna azt remélni, hogy havonta 2-3 nap „járna” minden nőnek, hogy visszavonulhasson, feltöltődjön nőtársai körében. De talán félévente megengedhetünk magunknak néhány napot, amikor kiszállva a mókuskerékből, csak magunkra koncentrálva, testmozgással, stresszoldással, méregtelenítéssel, befelé figyeléssel, önismereti tréninggel egy „nagygenerált” végrehajtva magunkon megéljük a nőiségünket, hogy aztán újra tudjunk adni a szeretteinknek! A feltöltődésünkből profitál a családunk és a főnökünk is!
A nemi szerepek akkor fognak rendeződni, ha a nők nőként, a férfiak férfiként élnének, mindkét nem arra fordítana energiát, amiben megélheti a nemiségének szépségeit! Mert Nőnek lenni jó!