Először 9 éve, szeptemberben kezdtem el edzeni Áginál, még a suli tornatermében, az első gyermekem születése után. Igazából a terhességem alatt fogalmazódott meg bennem, mikor először kellett mérlegre állnom, hogy ez már túl sok.

Hogyan vettem a kezembe az irányítást?

A terhesség alatt nem, hanem utána kerestem valami mozgást. Ez lett a fitt-ball. Emlékszem, nagyon nagy bátorság kellett még ahhoz is, hogy telefonáljak. De Ági kedves volt, és így belevágtam.

Gondoltam majd a hátsó sorban meghúzom magam, hogy senki ne lásson, de még így is azt nézegettem torna közben, hogy mások néznek-e vagy, hogy van-e hasonló kinézetű, mint én, de nem volt. Ja, és ráadásul nem is vagyok Óvári, így senkit nem ismertem az órán.

Mindettől függetlenül tetszett az edzés, és belevágtam heti kétszer. Sajnos a szülést követően valószínűleg a depresszió miatt, nem mertem közösségbe menni, pánikoltam, Ági órái voltak az egyetlenek, ahova el tudtam menni, idővel pedig ez a problémám is rendeződött.

Hogy jöttek fel a plusz kilók?

Igazából sosem voltam vékony. Az első súlygyarapodásom hatodikban volt, mikor először megjött. Abban az évben 10 kg-ot híztam hirtelen. A középsuliban sem voltam vékony, de jól éreztem magam a bőrömben. Ezt követően azonban folyamatosan jöttek a kilók szinte észrevétlenül, alattomosan. Pedig a fősulin még aktívan cigiztem is, mert úgy gondoltam, attól vékony leszek. ROSSZUL.

Hogyan tértem vissza a mozgáshoz?

Másodjára komoly elhatározással kezdtem bele a mozgásba, ekkor már Sziluett családtagként. Tudtam, hogy Áginál jó helyen leszek, nem bánt senki, elfogadnak. A második fiam születése után fél évvel döntöttem úgy, hogy visszatérek.

A szülést követően nagyon elkezdtek fájni az ízületeim, volt, hogy játszottam Nelzivel a földön, és sírva keltem fel, nagyon-nagyon lassan. Később, már nem bírtam megtartani a kezembe a saját gyerekem, és itt volt az a pont, amikor újra elkezdtem pilatesezni, heti egyszer.

Jobban éreztem magam, de keveselltem, így heti kettőre növeltem a pilates órák számát. Azt nem tudom, mikor, de a fájdalom eltűnt, mellékhatásként nem híztam tovább.
Gondoltam, legyen heti három edzés, és így már sikerült fogyni is. Jöttek a dicséretek, és nőtt az önbizalmam.

Milyen túlsúllyal élni?

Nagyon nehéz ducinak lenni, mert más vagy. Csúfolnak az iskolában, vagy egyik fiú se akar járni veled, mert ciki vagy. Sajnos ezt tényleg átéltem. Volt fiúm és hiába volt jó természetem, hiába voltam kedves és aranyos, menő cuccokban, ez kevés volt, hogy kimondja járjunk.

Így hogyan higgyem el, hogy értékes tagja vagyok a társadalomnak? Mindig az forgott a fejemben, hogy vajon fog-e szeretni engem valaki olyannak, amilyen vagyok? Ezek a gondolatok az álláskeresésemre is rányomták a bélyegüket, hiszen azt gondoltam: kövéren még munkatársnak sem vesznek majd fel, pedig ekkor csak kb. 10 kg felesleg volt rajtam.

Hogyan vettem észre a változást?

Sajnos az énképem teljesen rossz, sokszor még ma is olyannak látom magam, mint akkor.

Ági egy edzésen megkérdezte, hogy hány ruhaméretet fogytam. Mondtam, hogy sajnos csak egyet, de tényleg, és csak bizonygattam. Ági szerint többet. Nem hittem neki, mert bár lecsúsztak, még jók voltak a régi ruháim.

Egy bevásárlás alkalmával bátor voltam, és levettem a 2 számmal kisebb méretet, és jó volt! Az a boldogság leírhatatlan volt, csak zokogtam a próbafülkében. Új ember született. Majd pár hónap múlva jött a csodás felismerés: már nem kell a maxi részlegen vásárolnom! Hihetetlen!

Ezt mind Áginak köszönhetem.

Az órákon bátorít és figyel mindenkire, bár én úgy érzem, hogy csak rám. Amikor szól, hogy még jobban húzd vagy feszítsd vissza, akkor én is csinálom.

Mikor ügyes voltam, mindig megdicsért, ha nem ment és látta rajtam, hogy ez bánt, akkor bíztatott.

És már én is látom magamon, és hihetetlen büszke vagyok magamra, ha egy gyakorlat, ami eddig nem ment, már sikerül. Van egy pár ilyen.

Sosem adom fel, így amit most még nem tudok megcsinálni, később úgy is sikerül. Most például a lábamat sikerült hátra vinnem nem lendületből.

Ha Ági nem ilyen ember és edző lenne, én nem tartanék itt. Már feladtam volna, mert ilyen is volt.

Mit értem el eddig?

Próbálkoztam konditeremmel, hipoxy kerékpárral, és valami vacak fehérporral, amit orvos írt fel. Egyik sem vált be.

Néha még csábítanak 4 hét alatt 20 kg mínusz „fogyókúrák”, de nem dőlök be, mert tudom, hogy ilyen nincs.

Amit Ágival elértünk az az enyém, nem veheti el senki, és tudom mennyi munkát tettem bele. Eddig 15 kg fogytam csak sporttal, heti három pilatessel.

” A hős nem Superman vagy Batman, a csoda ott él benned és bennem.”

Ági szerintem ezt láttatja meg az emberekben, a csodát. Sose hagyott magamra, mindig segített, hogy ne adjam fel, mert én is egy kis csoda vagyok.